A kötet szövegei és Magyar Dávid fotói közös ihletésű, bár eltérő érlelésű belső tartalmak kivetülései, melyek a könyvben kölcsönös képmások gyanánt találtak egymásra. A kötetet szerző író és illusztráló fotós kilencvenes évekbeli közösen megélt szellemi folyamatai, spirituális élményei az újabb évtizedben különböző utakon nyertek kifejezést, hogy külön nyelveken kommunikálva alkothassanak új egységet a kötet lapjain.
A könyv alapjaiban spirituális és elmélyülten misztikus, filozófiai mű, ugyanakkor semmiképpen sem ezoterikus. Tudomány, művészet és vallás integrálására tesz kísérletet, mindvégig ügyelve tartalom és forma egységére és letisztultságára. Az összefüggések rendszerének új útjait járja, a valóság különböző mintázatait mindvégig az egység igényével szemléli.
A könyv oldalai egymás felé fordított tükrök gyanánt vezetnek önmagunk mélyebb rétegeibe. A szerző a kötet esszéiben egységbe rendezi a keleti és nyugati szellemi irányzatok téziseit. Puzsér Róbert egyedi világlátásában jól megférnek a holisztikus, panteista, keresztény és buddhista gondolati modellek. Sorain mindvégig átüt a személyes meggyőződés és önálló gondolati munka, ami átélhetővé és hitelessé teszi írásit. A Forrásban az olvasó nem egy íróasztal-filozófus elméleti fejtegetéseivel ismerkedhet meg, hanem eszmék és hitek sallangmentes megvallásával szembesülhet.
